Ma este 21:19-kor szép csendben 5 éves lesz a blogom.

rosszullétig enni magad ugyanolyan kínos, mint rosszullétig inni?

Kár, hogy a családomra nem jellemző a mindent átható szeretet, mert rajtam - valami érthetetlen oknál fogva - kitört a karácsonyi láz. Illetve csak karácsonyi hangulat, fanatizmusba szerencsére nem csapott át. Környezetbarát csomagolásokon, értelmes, ámde mutatós ajándékokon töröm a fejem, ráadásul idén kézzel készített is kerül mindenkinek a csomagjába.
Szinte biztos, hogy készítek pl. ilyen utalványokat, személyre szabottan. Nagyon tetszik az ötlet.

Minden átvezetés nélkül egy kérdés: Ti hogy és hol tároljátok az ékszereiteket, bizsukat, hajba-cuccokat, csatokat, gumikat, hajpántokat? A fuhafogas kicsinyített mására aggatáson és az egy dobozba összevissza bedobáláson kívül milyen ötletek vannak még? (Jelszó: minimál design, szóval ne hasonlítson ilyesmire.) Én a Profession-től kapott kuglóf fadobozában tartom az ilyen cuccokat. Néztem ékszerdobozokat, de kicsik és/vagy rondák. Én eddig azt hittem, szinte alig vannak ilyen csetreszeim, de már egy hete úgy érzem, minden mindennel össze van gabalyodva, a 2 egyforma színű csatból rendszeresen csak az egyiket találom, stb. Káosz a köbön.

Ebben az évben több ismerősöm jött elő azzal, amit én is éreztem nyár végéig, vagyis hogy olyan szinten kimerültek és dekoncentráltak, hogy félnek, bele fognak kattanni. Az egyikük kórházba is került, másikuknak pont kapóra jött, hogy az évnek ebben az időszakában el tudott menni egy teljes hónapra szabira. Neki szerencséje van, nem mindenkinek adódik rá lehetősége. Ezen ismerőseim közös ismertetőjele, hogy harmincas éveik elején vagy a huszas végén járnak, valamint nagy lelkesedéssel és sokat dolgoznak. Nem karrieristák, nem is pénzéhesek, csak valahogy így alakult. Eddig évekig bírták, soha nem volt semmi különösebb gond, és most mind egyszerre érezték: lemerült az elem.

Én: Kölcsönadtad valakinek a múltkor a Zelig-et. Visszakaptuk már?
Dris: Nem. A lemez Gy.-nél van, a tokja meg Bálintnál.
Férfiak.

 

Nem tudom, van-e olyan ismerősöm, akinek szívből ajánlhatnám ezt a filmet. Azt hittem, egy könnyű, jópofa francia vígjáték, úgyhogy egy arra vágyós estére tettem be, aztán jól tátva maradt a szám. Valószínűleg csak az időzítés volt rossz, mert egyébként szeretem azokat a filmeket, amelyek lassúak, naturalisztikusak, és a végükön (végén?) nem értek semmit, aztán napokig agyalok, hogy megfejtsem, és örülni tudok minden apró felfedezésnek. A Bajusz is ilyen, és kezdek arra jutni, hogy jó. Meg kellene nézni még egyszer. Meg kellene nézni még egyszer?

Újra írok. Na nem, nem a blogba, bár nagyon szeretnék, de általában nem marad rá időm. Szóval újra írok, és ihletgazdag időszakot élek. Ez pedig azzal jár, hogy délig hálóingben ülök a gép előtt, utána kapkodva mosakodás, átöltözés, és írás megint. És amikor azt hiszem, már két órája ez van, kiderül, hogy eltelt a nap. Ha vendégségbe megyünk, dobolok a térdemen, mennék már haza, hogy írhassak. BKV-zni ilyenkor kín, órák mennek el az életemből úgy, hogy nem írok. Evés, takarítás, telefonbeszélgetés a rokonokkal, hajmosás, de még az alvás is másodlagos, és felesleges időpocsékolás ilyenkor.
Azt hiszem, ezt hívják grafomániának. Élvezem, adrenalin, boldogság, de lelkiismeretfurdalás is, mert mégiscsak napokig egy helyben ülök.

Maszkosok mindenhol, a recepción, a büfében, az étteremben. És még a takarítók is. Kb. 2 perc elég volt, hogy a pletyka elterjedjen: holnaptól mindenkinek kötelező lesz, ha be akar lépni a házba. (Akar a fene. De valamiből élni kell.)

A Zelig megnézése után csak ültünk és azt mondogattuk magunk elé: "Ezt nem hiszem el. Még mindig nem hiszem el." Ugyanaz az érzés, mint amikor megláttuk a postán érkezett bringaváz mesteri csomagolását. Woody Allen egy eszméletlen figura, és hajlok rá, hogy a Zelig a legagyamentebb és legzseniálisabb filmje, amit valaha láttam. Az alaptörténetet übereli a megvalósítás, azt a dumák, azt pedig a legapróbb részletekig való kidolgozottság.
Hogy én erről eddig nem tudtam...

Őszintén tudok lelkesedni a legújabb bevásárlóközpontért, mert olyan, mintha utánunk jött volna a második kerület, így egy évvel a költözésünk után, csak kicsit frissített kiadásban. Sokan mondják, hiányzik Budáról az a feeling, amit Pesten a vendéglátóhelyekkel teli terek és sétálóutcák adnak, és ebben van is valami. Ezért is örülök, hogy lett nekünk Allee (Simplon udvarral), és remélem, mielőbb lesz körülötte végig kávézós sétálóutcánk, és modern, világvárosi hangulatú Móricz Zsigmond körterünk. Hiányzik ennek a környéknek ez a fajta lendület, és hogy ezt még a mi életszínvonalunknak megfelelő szolgáltatásokkal és szemet gyönyörködtető épületekkel oldják meg, külön öröm.
Az Allee, azon kívül, hogy egész hétvégén a fejünk felett búgó repülőkkel, kicsit agresszív módon reklámozza magát, kellemes hely, tágas terekkel, vidám színekkel és dekorokkal, és hátul egy hangulatos kis parkkal. Tipikus ING-s épület. Még a nagy tömegben sem nyomasztó, ebben engem az Aréna Plázára emlékeztet. Van benne minden, ami jól jön nekem a városnak ezen a felén, a Sandwich Guru-tól, az Interspar-on és a mozin át a Pull&Bear-ig. Utóbbiban egyelőre úgy bánnak a vevőkkel, mint a bűnözőkkel, de remélhetőleg hamar észbe kapnak.
Nem hajtottam az akciókra, nem tapostam embereket egy kis árengedményért, de elég olcsón sikerült sok mindent beszerezni.