Érettségi dolgozat témája lettem, tizedmagammal. Ez a nap is eljött. 10 bloggernő egy csárdában. Jó kis társaságba kerültem.

Pontosítás: 9 bloggerina és 1 blogger. Bocs.

Ma ránéztem a tévére és rájöttem, hogy legalább 2-2,5 hónapja nem kapcsoltam be.* És még élek. Sőt.

* Füllentek, mert DVD-zéshez igen.

Azt hiszem, tegnap váltam igazi nővé. Miután több ruhaüzletben sem sikerült felpróbálnom a szimpatikus szandálokat, mivel nem volt nekik próbazoknijuk vagy -harisnyájuk vagy hogy hívják, próbálás nélkül meg céltalannak tűnt a hirtelen felindulásból megkezdett cipőnézegetés, ahhoz a cselhez folyamodtam, hogy egy "egyébként be se mentem volna" típusú cipőboltban érdeklődést színlelve felpróbáltam néhány lábbelit, közben megkaparintva egy pár próbazoknit. Majd mivel egyik ál-felpróbált sem volt a méretemben (tényleg), a zoknikkal kezemben visszabattyogtam (Azt el szabad hozni, ugye? Hiszen már összelábaztam.) a ruhaboltokba, hogy végigteszteljem, ami tetszik. Persze mire visszaértem, látom, ott dugdossák a mindenhova strandpapucsban mászkálók a csupasz, izzadt, koszos lábukat a szép, új szandálokba. Ennyit erről.
Végül inkább övet és pólót vettem, viszont a próbazoknikat jó mélyen elsüllyesztettem a táskámba. Jó lesz az még, ha váratlanul rám tör a cipővásárlás. Már csak egy kistükör, szempillaspirál meg váltóbugyi hiányzik a tatyómból, és elmondhatom, hogy megállíthatatlanul haladok az elmacásodás útján.

A Borkaland óriásplakátja nagyon tetszik nekem. Kimondottan kifejező. Boros is, tájas is, szép, letisztult is. Egyszerű, de nagyszerű.
Egy 2001-es Volvo-plakátra emlékeztet, amin a tök sötétben csak az autó körvonalai látszottak. Még ilyeneket!

Nincs szerencsém a filmekkel mostanában. Vagy tényleg túl magasan lenne nálam a léc? Nem hiszem. Szerintem teljesen reális "elvárásaim" vannak, úgy mint: ne legyen gagyi, túl szentimentális, túl kiszámítható, céltalanul vontatott és ne nézzen hülyének.

Legfrissebb filmélményem, az Elcserélt életek sajnos egyiknek sem felel meg. Gagyi, szentimentális, kiszámítható, céltalanul vontatott és hülyének néz. Pedig erről is ódákat zengtek, millió díjra jelölték, aztán egy jó nagy semmi. Én meg verem a fejem a falba, hogy nem hittem a megérzéseimnek, pedig már az első jelenetből sejteni lehetett, hogy ilyen lesz.

Dühítő tud lenni, hogy mostanában minden filmre rámondják: igaz történet. Pedig legfeljebb az alapja az. Kb. a fele elcsépelt hollywoodi sablonparádé, utolsó pillanatban leállított elektrosokkal és hasonlókkal. A másik fele esetleg tényleg megtörtént. Esetleg.
Aztán ott van Angelina Jolie, akivel én alapból nem szimpatizálok. Oké, hogy itt meggyötört, sorsüldözött anyát alakít, úgyhogy nem kell szépségkirálynőnek lennie, de még megvolt a gyerek, amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább nézni a csont és bőr testét azzal a minden bájt nélkülöző, merev és kifejezéstelen arcával. Aztán mégis bírtam, 140 perc, te jó ég! Nem tartom őt rossz színésznőnek, de itt nem kedveztek neki a körülmények.
Csalódott vagyok. Képet sincs kedvem kitenni, annyira nemszeretem film.

Ha már a múltkor megállapítottuk, hogy bloggernegyedben lakom, hadd kérjek egy kis segítséget! Kedves, kellemes, kulturált jógastúdiót keresek a közelben. Voltam egyben, ami nem volt annyira szimpatikus, a neten találtak közül pedig a legközelebbi és legbarátságosabb helyen közölte egy hölgy, hogy épp most fúrta meg a lakóközösség, úgyhogy a jógaóráival együtt költözik a világ végére. Szóval meg vagyok lőve. A nagyobb fitness-komplexumokat most inkább kihagynám, mécseses, parkettás, hangulatos helyre vágyom. Sürgős lenne a dolog, enélkül nem tudok elmerülni a tantrában. Előre is köszönöm.

Nem tudom, mikor, de sajnos ez (is) megszűnt.

Napok óta igyekszem örökbe fogadni egy hajléktalant. Megszelidített a kisugárzásával, vagy nem is tudom, mindenesetre sokat gondoltam rá egész héten. Minden nap kitaláltam valami mást az örökbe fogadására: vigyek neki kaját kétnaponta, vagy nyomtassam ki neki a netről, hol van ételosztás, adjak neki rendszeresen pénzt vagy vigyem haza kimosni a ruháját? Tegnapra szedtem össze magam, hogy akkor odamegyek hozzá és megszólítom, mindig ugyanazon a padon szomorkodik ugyanis. Mentem, a hajléktalan sehol. Ma megint eszembe jutott, úgyhogy elsétáltam felé, hátha éhes, de meglepetten láttam, hogy épp falatozik. Papírzacskóból evett valami pogácsát, az ölébe hullott morzsákat pedig odadobta a galamboknak. Hamarosan körbevették a környék madarai, és ő hol nekik, hol saját magának adott egy falatot. Láthatóan élvezte. Annyira bele volt feledkezve, hogy észre sem vette, ahogy kicsit távolabb megállva őt bámulom.
Végül úgy döntöttem, nem zavarom meg, most úgysem fog éhen halni. Találkozunk még.

Meditatív hangulatban vagyok reggel óta. Olyan érzés, mintha nem jöttem volna egészen vissza hipnózisból, pedig abban már nem volt részem vagy 3 hete.
Beültem a Tranzitba friss zöldséget enni, friss kávét inni, és olyan kellemes zene szólt, Sting, Sade, George Michael balladái... olyanok, amik nagyon szépek, de máskor kicsit talán unom is őket, most viszont úgy ellazítottak, hogy csukott szemmel vártam a pincért, hagytam, hogy "átjárjon" a napfény, aztán amint hazaértem, előkerestem a Sting, Sade és George Michael* CD-imet. Azóta relax.

*Ladies and Gentlemen dupla CD, For the Heart lemez.

Őrjítő mértékű stressz után mégiscsak pirosbetűs nap lett a mai, ugyanis volt egy csepp sikerélményem a munkámban. Ritkaság ez manapság. Vigyorogtam is hazafelé, csak úgy, bele a (vak)világba.

Ez meg szerintem egy elég jól sikerült klip és szám:



Update: Jaj, bocs, elfelejtettem ideírni, hogy Gus-nál találtam.