Legújabb álmom ez itt. Pont olyan én-cipő. Hozhatná nekem a nyári Mikulás, vagy kaphatnám az új kenyér ünnepére...

Innen van: Jojo

Megint sorozatot nézünk esténként, azaz sitcom-ot. Sitcom, az nekem olyan erőltetett, röhögést alákeverős izé, aminek soha nincs vége... hát igen, ez is ilyen. Erőltetett, de ötletes is, és akkorákat nevetek rajta, hogy csak na!

Aki nem ismeri, annak elmondom röviden: az alapszitu kb. ugyanaz, mint a Jóbarátokban, legalábbis annyiban, hogy ugyanúgy egy 6 fős baráti társaság a kemény mag, de közülük csak ketten lányok. No meg az egész át van helyezve a 70-es évekbe, és a főszereplők még sulisok. Aztán persze epizódról epizódra megy a kavarás, van a nagymenő, a buta, az okos és szimpatikus, de kicsit félszeg... meg persze a szigorú szülők. Ami a színészeket illeti, ez egy 1998-ban indult sorozat, és olyan arcok játszanak benne, akik ma már több filmből is ismerősek lehetnek. Pl. Mila Kunis, aki a Fekete Hattyú után Justin Timberlake oldalán tűnt fel, vele forgat, fotózkodik, marketingel. Vagy Kurtwood Smith, akit én többek közt a Holt Költők Társaságából ismerek, és úgy tűnik, mindig testhez áll neki a vaskalapos apa szerepe, legalábbis ebben a sorozatban is remekül alakítja ezt a karaktert. Aztán ott van Ashton Kutcher, a 0 IQ-s szépfiú szerepében, az ő karaktere nevettet meg leggyakrabban. Egész megkedveltem Kutcher-t ebben a sorozatban, korábban nem győzött meg egy alakításával sem.

Nem mondom, hogy ennél jobbat még az életben nem láttam, de jól esik esténként 2-3 részt megnézni, és közben kiengedni az egész napos gőzt. Van benne annyi poén és olyan jó színészek, hogy érdemes legyen rá időt áldoznom.
Akadnak azért furaságok is benne, pl. ahogy nem kezdtek semmit a 3. évad közepén hirtelen kirúgott színésznő (Lisa Robin Kelly) karakterével. Csak összedobtak egy új főcímet nélküle (az évad közepén), aztán hirtelen csönd lett róla. A történetből épp csak akkora ötlettel írták ki, hogy aktuális pasija, Kelso rájön, hogy a csaj megcsalja. Ezek után ő persze mással kezd járni, de hogy konkrétan hova tűnt a csaj a ház emeletéről, azt valahogy nem varrták el. Még a 4. évadnál járunk, úgyhogy nem tudom, de sejtésem szerint egyszer csak felbukkan majd valami olyan szöveggel, hogy "Bocsi, apuci, csak leugrottan cigiért.". És minden megy majd tovább, ahogy addig.

Négyen ültünk az asztalnál. Azt játszottuk, hogy megyünk egy kört, és mindenki mond egy jó hírt. Könnyítésként lehetett hónapokkal ezelőtti is. Csak egyikünk tudott, az sem számít igazán jónak: nemsokára vesz egy új laptopot, de az az előzménye, hogy tönkrement a régi.
Te tudsz jó hírt?

Nagyon szeretném, ha megoldódna Szisza gondja, de csak annyit tudok tenni, hogy a blogom "nyilvánosságát" felhasználva terjesztem a segítségkérő bejegyzését. (Ide kattintva olvasható!)
Kérlek titeket, hogy ha ismertek valakit, aki epilepsziásként gyermeket szült, juttassátok el neki Szisza bejegyzésének linkjét és/vagy hozzátok össze őket e-mailben!
Köszönöm mindenkinek, aki tud segíteni!

Nem lehet nyerni semmit, meg nem is nagyon titkolom a megfejtést, de azért kíváncsi lennék, kattintás nélkül rájön-e valaki, honnan ismerősek ennek a lánynak a vonásai. Ha egyáltalán ismerősek. (Katt a képre, és megnő!)

Itt a megfejtés.

Azért tettem be ide is, mert érdekelne, kiben milyen érzéseket ébreszt, amikor nézi ezeket a fotókat, illetve ezt a lányt.
(Természetesen nem "sunáznám" típusú kommentekre vágyom.)

Hű, hát erre nem számítottam. Tudtam, hogy Prince-t nem szabad kihagynom, de a Sziget, mint helyszín és környezet azért elég kockázatos terepnek tűnt. Egyrészt a koncertek minősége (főleg a hangosítás) rendszeresen hagy némi kívánnivalót maga után, másrészt a kulturálatlan, más kárára szórakozó, csak a piálás kedvéért oda járó, a koncertre nem is kíváncsi fiatalok hamar el tudják venni a kedvem. Utóbbiból most is akadt jó pár, az előbbi viszont elmaradt, és ez kellemes meglepetést okozott. Ezek szerint lehet úgy hangosítani, hogy középen és oldalt állva is jól szóljon, és lehet a Szigeten is olyan koncertet nyomni, hogy lehidaljunk tőle.

Magáról Prince-ről szeretnék többet írni, mert levett a lábamról, és elérte, hogy a szokásosnál türelmesebb legyek a környezettel szemben. Nagyon meglepett, milyen alázatosan viselkedett. Arra számítottam, hogy lenyom egy profi koncertet, de misszeskedve vonulászik majd jobbra-balra, ránézni sem lesz szabad anélkül, hogy meg ne sértődne... valahogy eddig úgy éreztem, ő ilyen gőgösen távolságtartó. Mármint a színpadon, mert a hétköznapi életben természetesen akármilyen lehet. Nagy meglepetést okozott, hogy mennyire jó fej volt. Néhány szám alatt belehergelte magát, és a végére alig akarta abbahagyni a bulit. Látszott, hogy imádja, amit csinál. Én még nem láttam olyat, hogy egy sztár (énekes, zenész) ilyen nagyon figyelt volna a közönségre. Prince folyamatos interakcióban volt hallgatóságával, és nem is kellett sokat beszélnie hozzá. Néha csak felhúzta a szemöldökét, vagy úgy nézett, ahogy csak ő tud, és már meg is volt a tökéletes kapcsolat. Máskor a zenével vagy a szöveggel játszadozott és lépett kapcsolatba a nézőkkel, időnként pedig megvillantotta humorát, bohóckodott, incselkedett a közönséggel. "Megszexualizálta" őket.

Ami a zenét és a produkciót illeti, pont ezt vártam tőle, mégis meglepett, hogy nem volt semmi bibi. Mondjuk a nagy szünetek furák voltak. 3x is azt hitte a tömeg, hogy vége, oszlottak is szépen, aztán egy másik kosztümben újra és újra megjelent Prince és nyomta tovább, nagyrészt nőkből álló zenekarával. Jó pár slágere kimaradt, a Get off, az Alphabet Street, a Dolphin, a Diamonds and Pearls, a The Most Beautiful Girl In The World, de így is nagyon sokat elénekelt, percek híján 2 és fél órán keresztül zenélt nekünk.

Akik ebbe a blogba gyakran benéznek, tudják, hogy nagy George Michael rajongó vagyok, és van még pár nagy kedvencem. Viszont sosem tartottam magam feltétel nélküli Prince-rajongónak. Azt hiszem, sajnálhatom. A tegnapi koncert és úgy általában a munkássága alapján úgy gondolom, ma simán ő a legnagyobb előadó a világon. Michael Jackson meghalt, Madonna nagy show, az biztos, de messze nem olyan tehetséges énekes és zenész, mint Prince. Ők hárman nagyjából egyszerre élték fénykorukat, közel azonos korúak, és hatalmas sztárok, ezért szerintem óhatatlanul is együtt emlegeti őket az ember. Ettől valószínűleg Prince sem zárkózik el, tegnap is tisztelgett egy kicsit nagy hírű pályatársai előtt. Azért is hoztam szóba ezt, mert a szintén az 50-es évei elején járó (53 egyébként) Prince meglepően jól néz ki, jól mozog és jól bírja szusszal. Nem tudom, botoxoztat-e, gyógyszerekkel tömi-e magát, mint mások, de mindegy is. Egyedülálló jelenség, hatalmas arc és hang, és csak ő tud "úgy" feküdni a zongorán... nem mellékesen pedig ő írta egyik kedvenc dalomat, amellyel végül Sinead O'Connor lett világhírű.

A tegnapi koncert egyike volt életem legjobbjainak, de talán az első helyet is simán megkaphatja. Remélem, jön még Prince felénk, és egyszer stadionban vagy sportcsarnokban is láthatom koncertjét. Bár legjobb lenne egy hangulatos kis klubban... de ez csak álom.

A tovább után néhány videó, napközben még update-elem, ahogy töltik fel őket Youtube-ra.
Update: Törölték a Prince-videókat a Youtube-ról, szépen sorban.

Rég írtam újonnan felfedezett kajáldákról. Talán azért, mert egyrészt kevesebbet járok házon kívülre enni, másrészt ha mégis, akkor általában a jól ismert, megszokott minőségű helyeinkre megyünk. Ez utóbbi mostanában főként az Alessio Éttermet jelenti (erősen feljövőben), valamint a Tranzitot (állandó), kisebb részben meg a Da Raffaello-t (kissé hanyatlóban). Az utóbbi hetekben többször megfordultam a Pastrami-ban is, de ez szinte csak véletlen, ráadásul ez az étterem még nem küzdötte fel magát a kedvenceim közé.

Tehát rég írtam bármi újról ebben a témában, de ma meglátogattuk a júniusban nyitott Gorilla Vega Büfét. Sokat hallottam már róla, és nálam sem áll meg a híre, adom tovább.
Ez egy pici hely, nagy lelkesedéssel. Egy fiatal pár keltette életre, sok-sok munkával. Előnye, hogy remek helyen van, a Paulay Ede u. Erzsébet téri végénél, így tényleg sokaknak útba esik és találkozási pontnak is alkalmas. Szintén előnye, hogy csupa vega kaját árulnak, ráadásul az alapanyagok nagy része vegán, úgyhogy aki még tojást, tejet, sajtot sem eszik, az is kettőnél több étel közül választhat (vegánok tudják, milyen ritkaság ez). Van még az előnyökből: akkora hamburgert adnak, és olyan nagy adag sült krumplit, hogy szerintem a nagyobb étkűek sem maradnak éhen. Igazi, kétkezes hamburgerek, épp csak annyi a különbség, hogy hús helyett valami más van bennük. Én a már sokaktól hallott babburgert kóstoltam meg, kimondottan finom és jó minőségű volt. (A burger menü ára, burgonyával, szendviccsel, üdítővel 900 Ft körül mozog.) A kínálatban található még napi menü, azaz leves+főétel, valamint olyan gyors ételek, mint hot-dog (igen, vega) és saláta. Inni lehet kólát, mert anélkül nem büfé a büfé, de kaphatók turmixok és különböző házi limonádék is. 
Azt nem állítom, hogy a Gorilla akár gasztronómiailag, akár más téren vetekszik a fent említett éttermekkel, de nem is ez a célja. A maga kategóriájában viszont kimondottan jónak tűnik. Remek helyen nyitották, megfizethető, és jó minőségű alapanyagokból dolgoznak. Nem utolsó sorban pedig kedves a személyzet.

Gondoltam, írok egy kis összefoglalót. Ha már a két és fél héttel ezelőtti eseményekről beszámoltam, essen szó arról is, ezen a téren mi újság azóta.

Azt hiszem, két fontos dolog történt, ami valamennyire is befolyásolja a babával történtek utáni mindennapokat illetve érzéseket.
Az egyik az volt, hogy - megfogadva a pszichológusom tanácsát -, gyújtottam egy mécsest a kicsi lelkéért. Hagytam végigégni, és közben szépen elbúcsúztam tőle. Eleinte idegennek éreztem a helyzetet. Nem csak azért, mert eddigi életem során szerencsére ritkán gyászoltam, hanem azért is, mert nem vagyok az a "szertartásos típus", és furcsa volt az a gondolat is, hogy üljek egy üres lakásban és egy gyertyalánghoz beszéljek. Viszont amilyen nehezen indult, olyan könnyen hangolódtam rá. Eleinte rettenetesen sírtam, csak úgy dőltek a könnyeim, és egyáltalán nem éreztem úgy, hogy akár egy szót is ki tudnék nyögni. Aztán mégis mondtam ezt-azt, bár először csak közhelyek jöttek ki a számon... "Szerettünk", meg hasonlók. Aztán valahogy csillapodott a sírás, de még sokáig könnyeztem, és már egyre több gondolat tört fel bennem. Már nem is gondolkodtam, mit mondhatnék, mert hirtelen rengeteg minden jött elő, csak úgy folyt belőlem a duma, úgy meséltem mindenféle érzéseimről annak a kis mécsesnek, mintha egy tényleg búcsúzó rokonnak utoljára mondhatnám el a legfontosabbakat.
Ez 8 nappal a vetélés után történt. Azóta, mintha megkönnyebbültem volna. Néha rámtör a szomorúság, és általánosan is feszültebb vagyok, mint korábban, de mintha hatalmas malomköveket szedtek volna le a lelkemről.

A másik dolog ma történt. Kontrollra mentem a kórházba. A dokimra soha nem kell sokat várni, még ha hamarabb érkezem meg, mint amikorra megbeszéltük, akkor is csak felhívom, és már jön is, pár percen belül. Az egész kórházzal egyébként 15 perc alatt végeztem, mégis, az a kb. 2 perc, amíg feljött az orvos az emeletre, nem volt könnyű. Ugyanazon a padon ültem, ahol két és fél héttel ezelőtt vérezve vártam az ügyeletes orvost, és ez az egész közeg, hogy újra ott vagyok, előhozta az emlékeket és a rossz érzéseket. A dokim szokás szerint hamar behívott, és már vizsgált is, valamint megválaszolta a kérdéseimet, és egy kis lökést is adott, hogy hamar sikerülni fog újra, ha szeretném, meg hasonlók. Tudom, mindenkinek ezt mondja, hiszen ez a dolga, de akkor is jól esett.

Egyébként újra dolgozom, de pár napig idegen volt az egész. Olyan érzés volt, mintha nagyon megpörgettek volna a világ közepén, aztán magamra hagyva, szédelegve kellett volna megkeresnem, merre van az előre, hol a helyem, mi is a feladatom. Mostanra egész jól visszazökkentem a hétköznapokba, van is mit csinálni, dögivel.

Július utolsó hétvégéje, legeslegcsúcsabb szezon, ugye? Szeliden, vízközelben töltöttük. Ruházat a szobában: hosszú, vastag farmernadrág, zokni, zárt cipő, derékmelegítő, póló, kapucnis pulcsi. Teraszon ücsörgéshez: még egy dzseki és egy magam köré terített pokróc.
Forró teát ittunk a reggelihez, és szívesen vennék egy jó meleg fürdőt is. Sajnos még nem szabad.
Hol a fenében van a nyár?

Éljenek az ifjú párok! New York állam friss melegházasai. Olyan jó látni a boldogságukat!

Forrás és további 59 fotó: Buzzfeed.com