Végre, végre, végre! Felavattam az új bringám, Dris éjszakai "csak megyünk egy kört"-re vitt, hogy megmutassa az élményt. Sokat kerékpároztam régen, de most már tudom, hogy egy nem megfelelő méretű, kényelmetlen masinán tettem, ráadásul mindig nagy bringás barátaimmal, akiknek meg sem kottyant 35 fokban letekerni a Csepel-Szentendre távot, nekem viszont kicsit sok volt elsőre. Így érthető módon nem hagyott akkora élményeket bennem, hogy mindennap ekkora túrákat tegyek. Most viszont szeretnék szép lassan edzésbe jönni, s ez a tegnap éjszakai tekerés meghozta a kedvem hozzá. A kivilágított épületek közt vagy épp a Duna felett (egyik hídon át a Művészetek Palotájához, aztán másik hídon vissza) kedves emberek jöttek szembe szintén kerékpáron, s pont olyan érzés volt, mintha Budapest egy kellemes, nyugodt, modern világváros lenne.

Nem is írtam, hogy voltunk esküvőn, ami náci karlendítéssel kezdődött. A vőlegény baráti társasága - hogy is fogalmazzak - érdekes. Még csak a levesnél járt a program, amikor már azt hittem, bunyó is lesz, de akkor még nem tudtam, hogy a hangadók a folyamatos (és ezt most nem túlzom el) pálinkázás hatására este 9-re elájulnak majd. Utána kicsit nyugodtabb lett a buli, de az idő visszafelé vánszorgott. Amikor anyukámat megkérdeztem, ugye nem bánja, hogy nekünk nem volt ilyenünk, azt mondta: "mit mondjak, én neveltelek". Volt a hangjában némi keserűség, az tény. Aztán, amikor ugyanezt kérdezte tőlem más, valami nevetés és hörgés közti hangot adtam ki, majd lezártam egy nemmel.
A menyasszonyt szeretem és őszintén szólva aggódom érte. De mindenki úgy házasodik, ahogy szeretne, mi sem kértük ki senki véleményét.

idei "turnéja" jól megkerüli Magyarországot. Kááár, kááár.

, fényenergiával működöm. Amióta ilyen napsütéses idő van, semmi bajom, sőt, minden kerek, minden szép, minden jó. Így még háztartási munkát is szeretek végezni, önként és dalolva, sarkig tárt ablakokkal és erkélyajtóval (!). S ha jól látom ilyen közelről (ami egyáltalán nem egyértelmű), akkor a blog is kezd életre kelni.

Update: Amikor mesélem a rég nem látott félismerősnek, hogy milyen szerencsésen alakul az életem és milyen jó minden, akkor ő csak annyit mond, már nagyon megérdemlem ezt az élettől. Én meg örülök, hogy még ő, a félismerős is így látja. Mert tényleg.

Kellene nekem egy menedzser. Szép csendben végezném a dolgom, ő meg jó nagy feneket kerítene neki (nekem). Kommunikálná az eredményeimet a publikum felé, kicsit fel is tupírozná őket, időnként plakátokon hirdetné, mennyire nélkülözhetetlen vagyok. Bértárgyalásokat folytatna a nevemben, nálam ügyesebben. Amikor rohanok a folyosón, izzadságcseppekké válna, és szanaszét fröcskölne a homlokomról, jó látványosan. Aztán az értekezleteken, amikor én úgy fogalmazok, hogy "csak ezt és azt csináltam, csupa apróság" ő átvenné a szót és úgy kezdené a mondatot, hogy "vérrel, verejtékkel...", meg hogy "megküzdve a lehetetlennel...".

Úgy tegnap este fél 8 körül tettem-vettem otthon, amikor egyszer csak csöngettek. Kinyitottam az ajtót, és ott álltak ketten: a párom és az új kerékpárom. Majd' kiugrottam a bőrömből, mert a meglepetés az meglepetés, még akkor is, ha tudtam, hogy készül nekem valahol egy bicikli. Az használt lett volna, némiképp egyedivé téve, ez viszont egy vadi új, de már nézegetem, miket fogok kicserélni, átfestetni rajta, hogy igazán az enyém legyen.

Találtam megint blogról blogra terjedő kérdéseket, amelyeknek az eredeti szerzőjét, ahogy a népdalokét, senki sem tudná megnevezni. Esti levezetésnek jó lesz, még talán szórakoztató vagy elgondolkodtató is. Akinek van kedve, vegye át! Persze a saját válaszaival.

- Mi az, ami nélkül nem indulsz el otthonról?

Cipő.

- Ki az, akit a legjobban szeretsz?
Dris.

- Meg tudod-e nevezni a legjobb barátodat?
Nem. (És erre nagyon nehéz volt ilyen röviden válaszolni.)

- Hányszor voltál eddig szerelmes?
Jó néhányszor.

- Emlékeid az első csókról...?
Szerintem, mint mindenkinek. Rövid, bénázós, de nem is olyan nagyon.

- 10-es skálán mennyire vagy bulizós?
2 (Attól is függ, hogyan definiáljuk a bulit. És lennék én jobban is, csak egy másik világban.)

- Káros szenvedélyed?
Kávé. (és hajpiszkálás)

- Cigizés?
Ez kimaradt, soha ki sem próbáltam. Passzívan persze sokat szívtam.

- Melyik a kedvenc alkoholtartalmú italod (értsd: piád)?
Bírom ezt a zárójeles magyarázatot, kíváncsi lennék, kinek jelentett segítséget. :)
Az az alap, hogy nem iszom, de azért kóstolgattam már sok mindent. Bizonyos száraz pezsgők ízlenek, és szeretem a citromos Bacardi Breezer-t is, a legfinomabb pia :) pedig szerintem a jó búzasör. Van az a hőség, amikor akár fél pohár is jól esik belőle.

- Mi a szerencseszámod?
Nincs olyanom.

- Ki a példaképed, és miért?

Elsőre Sinead O'Connor ugrott be, de azért nem erőltetném nagyon ezt a kérdést. Nem hiszek a példaképekben, de vannak, akiket vagy nagyon rokon léleknek érzek, vagy csodálom őket ezért vagy azért. Lehet ez egy jó ügy melletti határozott kiállás vagy akár egy szimpatikus világnézet vagy gyereknevelési "elv" is.

- Okosnak tartod magad?
Környezettől, tárgytól és lelkiállapottól függ.

- Szépnek tartod magad?
Nem. De barátságban vagyok magammal.

- Mi leszel, ha nagy leszel?
Na, ez az, amit még mindig nem tudok, de a felnőttkor annyit hozott azért, hogy már nem tartom fontosnak tudni. Vagyok, aki vagyok.

- Őszinte embernek tartod magad?
Igen. Majdnem azt írtam, hogy kegyetlenül, de ez manapság már nem igaz. Egyre inkább figyelembe veszem, ha valaki nem szereti az őszinteséget. Az más kérdés, hogy belül hogy élem meg ezt.

- Kedvenc ételed?
Sok van. Imádom a hummusz-pita párost. A jó padlizsánkrémet naan-nal. A rokfortos tésztasalátát. Az olasz pizzát és tésztákat. A nyers zöldségeket. A sushit. Tényleg, a sushi!

- Kedvenc (no alkohol) italod?
Most a jó limonádékért vagyok oda.

- Kedvenc helyed?
Épp a napokban jöttem rá, hogy a város legkülönbözőbb pontjain van már olyan vendéglátóhely vagy park, amit szeretek. És persze az otthon, ami egyre otthonabb.

- Kedvenc idézeted?
Tinédzserként gyűjtöttem őket, teleírtam velük 2-3 nagy spirálfüzetet. Mostanában kevesebbet foglalkozom idézetekkel, sokkal kevesebbet, de sok értékes gondolattal találkoztam már, nehéz lenne kedvencet kiragadni. Ha lenne hely és idő sok százat felsorolni, biztos lenne közte Walt Whitman, Richard Bach, Albert Einstein és Woody Allen fejéből származó gondolat is.

- Terveid tavaszra?
Töltődés napfénnyel és sok boldog pillanat. Remélem, lesz szép, új bringám.
A naptár szerinti tavaszba talán még belefér a lakás berendezésének további fejlesztése is. A meteorológia szerinti tavaszba aligha.

- Terveid nyárra?
Olyan távolra nem szoktam tervezni, de bízom benne, hogy kevesebbet fogok dolgozni és többet kikapcsolódni, mint az év eddigi részében. Azt is remélem, hogy addigra lesz egy felsőfokú nyelvvizsgám és egy kipihentebb férjem.

- Terveid őszre?
Lehet, hogy... Te jó ég, hol van az még?

- Terveid télre?
Az a tervem, hogy nem lesz tél, örök nyarat akarok. Legyen úgy, hogy forog alattunk a Föld, és mi mindig ott vagyunk, ahol éppen meleg van.

- Legjobb tulajdonságaid?
Hehe, ez kemény. Na jó, azt hiszem, egyre többen jönnek rá, hogy tudok titkot tartani, meg lehet bennem bízni. Mondjuk előtte szólni kell, hogy az titok, mert előfordul, hogy nekem máshol húzódnak a diszkréció határai. :) Aztán elég önzetlen, nagyvonalú és rugalmas tudok lenni, és van bennem valami különös vonzódás a tiszta (ártatlan, becsületes, őszinte) dolgok iránt, amit én jó és megőriznivaló tulajdonságomnak könyvelek el.

- Legrosszabb tulajdonságod?
Előfordul, hogy türelmetlen vagyok, bár van, amikor meg végtelenül türelmes. Nem tudok úgy élni, ha nem kapok elég szeretetet és figyelmet. Időnként nyersen megmondom a véleményemet, de ez sem igaz minden helyzetre. Nem csinálok olyan dolgokat, amiket nem szeretnék vagy hülyeségnek tartok, és ezért gyakran szembemegyek a szokásokkal, hagyományokkal, és előfordul, hogy kellemetlen helyzetbe hozok ezzel másokat. Idealista vagyok, és ha valami nem oké, egy időre nagyon neki tudok keseredni. Aztán elmúlik. Az is előfordul, hogy vitában muszáj, hogy enyém legyen az utolsó szó, bár ebben fejlődtem már az elmúlt években. Tudom, hogy sokan nem gondolják, de lételemem a szabadságérzet. Ha parancsolgatnak, ha úgy érzem, meg vagyok kötve, rosszul érzem magam. Ez arra is igaz, ha mások szabadságát látom veszélyben.

- Tetszett a teszt?
Ja, vége?

- Tettél hozzá kérdéseket?
Ahhoz én most túl fáradt vagyok.

- Népszerűsíted a tesztet?
Népszerűsítse önmagát! :) Aki szeretné, viheti.

1996:
Hajnalban, nyitásra lemegy az újságoshoz, Expresszt vesz, 8-ra bekarikázza, ami szóba jöhet, aztán telefon (vezetékes, természetesen) elő, és hívogat, jegyzetel, elmegy, visz önéletrajzot, bemutatkozik, hazajön, ül a telefon mellett és reménykedik.

2003:
Felregisztrál a két-három ismert álláskereső weboldalra. Keresgél, és ami szóba jöhet, arra online küld önéletrajzot. Vagy besétál a közvetítőirodába és nyilvántartásba veteti magát. Vár, vár, vár, reménykedik.

2009:
Kinézi az internetről, mely cégek végeztek mostanában előkelő helyen a legjobb munkahelyeket feltérképező felméréseken, melyik cég neve cseng jól, hol menő dolgozni vagy hol van sok zsé, céges autó, céges mobil, céges laptop, egyéb juttatások, karrierprogram. Cégnevet beír iwiw-, facebook-, myspace stb. keresőjébe, hátha van ismerős az adott munkahelyen. És van. Ha HR-es vagy vezető, annál jobb. Küldd egy üzenetet, mert az illető telefonszámát sose tudta, és bizonygat, hogy igen-igen, biztos emlékszel, milyen nagyon jó barátok voltunk 1986-ban a nyári táborban. Eszembe jutottál, régóta kerestelek, igyunk meg egy kávét, mi újság veled, kellene egy állás.

Nincs értelme időjárást jelentenem, mindenki tudja, kitavaszodott. Sőt, ez nem is tavasz, inkább nyár, durr bele.
Bár erre a hétvégére sem sok láblógatás jutott, de egész más volt így végigfutni a to do list-en, melegben, napsütésben. Szombaton még egy röpke barkácsolás is becsúszott, csavaroztam (és anyáztam), aminek folyományaként lett nekünk kedvenc zugunk, kellemes ücsörgőhelyünk a balkonon, kiköltöztek a virágok is, és ott fogyasztottuk el a friss kenyeres, friss zöldséges, friss limonádés vacsorát. Még meg kell tanulnom, hogy nem kert, hanem erkély, úgyhogy lehetőleg ne löttyintsem rá a járókelők fejére a mentás jeget, mert hőség ide vagy oda, nem biztos, hogy mindenki örül a hűsítőnek. Ami a laptophoz kötött feladataimat illeti, mondanom sem kell, mennyivel kellemesebb a napsütésben végezni őket, mint a szobában, télen. Szeretem ezt, de ki nem?!

Azt inkább nem mondom meg, hogy az én VegaFood-futárom kire hasonlít, de azt szeretném tudni, kivel kell hálni, hol kell reklamálni hova kell költözni (munkahelyileg), hogy nekem is Smith Jerrod hozza az ebédet!

(Előzmény 1, előzmény 2)

Ez is egy reklámfogás lehet. Tényleg, kellene csinálni olyan futárszolgálatot, ahol hasonmások viszik házhoz a cuccost. Piaci rés! Az egyik pizzériánál egyébként dolgozik(zott) egy Fernando Alonso. Becserélném egy fél Jerrodra.

Libáskodtam, bocs, néha ez is kell. Még türtőztettem is magam, pl. *nem azt a címet adtam, hogy Fu(sz)tár.